Falunk
Péterrévei telefonkönyv
2012-11-26 21:20:12
Szerbia | irányítószám 21226 | Hívószám: +381 (0)21
| Név | Szám /021 |
| Rendőrség - hívószám | 92 |
| Rendőrségi őrs - Péterréve | 803-013 |
| Rendőrkapitányság - Óbecse | 6911-880 |
| Tűzoltóság - hívószám | 93 |
| Tűzoltóság - Óbecse | 6912-270 |
| Mentő - hívószáma | 94 |
| Sürgősségi ügyelet - Óbecsei egészségház | 6910-124 |
| Posta | 803-002 |
| Anyakönyvvezetői iroda - Péterréve | 803-032 |
| Péterrévei községháza | 803-036 |
| Óbecsei községháza | 6811-888 |
| Szociális központ | 6915-445 |
| Makádi óvoda | 804-044 |
| Kiss Imre óvoda | 803-116 |
| Kiszárda óvoda | 804-014 |
| Kelemen óvoda | 804-070 |
| Samu Mihály Általános Iskola | 803-039 |
| Mindenszentek Plébánia | 803-004 |
| Szent Imre Plébánia | 804-600 |
| Mezőőr szolgálat |
064-849-1805 064-849-1804 |
| Kommunális szolgáltató (J.P. Komunalac) |
6913-570 6915-714 |
| Víz szolgáltatás (J.P. Vodokanal) |
6912-930 6912-931 |
| GAS Óbecse | 6911-429 |
| Távfűtés - Toplana | 6912-761 |
| Elektromos szolgáltató - J.P. Elekrovojvodina | 6912-680 |
| Építésügyi Igazgatóság Közvállalat Óbecse | 6911-992 |
| Call Center Óbecse | 0800-021-100 |
Péterréve
2012-11-22 22:14:40
Péterréve (szerbül Bačko Petrovo Selo / Бачко Петрово Село) vagy népnyelven Pecelló, a Tisza mentén elterülő bácskai falu, amely közigazgatásilag Óbecséhez tartozik. A tipikusan alföldi jellegű település valamivel több, mint 600 hektáron fekszik, határát pedig 11,609 hektár földterület képezi. Az utóbbi évtizedekben egyre fogyatkozó lakosság száma ma már alig több mint 7000. Tartalomjegyzék
Népessége
1991-ben 7958 lakos, 5975 magyar 1343 szerb, 255 jugo., 220 cigány
2002-ben 7318 lakos, 5175 magyar, 1567 szerb, 243 cigány, 80 jugo.
Demográfiai változáso
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 |
| 10 224 | 10 216 | 10 410 | 9645 | 8859 | 7958 | 7918 |
Etnikai összetétel (2002)
| Nemzetiség | Szám | % |
| Magyarok | 5175 | 70,71 |
| Szerbek | 1567 | 21,41 |
| Cigányok | 243 | 3,32 |
| Jugoszlávok | 80 | 1,09 |
| Horvátok | 30 | 0,40 |
| Szlovákok | 7 | 0,09 |
| Albánok | 5 | 0,06 |
| Németek | 4 | 0,05 |
| Szlovének | 3 | 0,04 |
| Montenegróiak | 2 | 0,02 |
| Ruszinok | 2 | 0,02 |
| Muzulmánok | 1 | 0,01 |
| Bunyevácok | 1 | 0,01 |
| Bolgárok | 1 | 0,01 |
| Bosnyákok | 1 | 0,01 |
| Egyéb/Ismeretlen | 69 | 0,94 |
Nevének eredete
Első írásos említése egy 1092. augusztus 25-én kelt oklevélben szerepel, a tihanyi apátság birtokaként. 1904 előtt Petrovoszeló volt a neve, s ez a név a török korban került használatba a régi Péterréve helyett. Nevei a középkori latin nyelvű magyar oklevelekben, a török defterekben, és az újkori dokumentumokban:
Peterrewe
Peturreu
Peturrewy
Péterin
Petrin
Petrovosello
Petrovoszelo
Petrovoszelló
Bácspetrovoszello
Bácspéterréve
Petrovo Selo
Péterréve
Bačko Petrovo Selo
A XIX.század végén törvénnyel véglegesítették a helységneveket. A falunak 1904-ben vált hivatalossá a magyar neve, és ez volt érvényben az I. világháború végéig. Ezt követően az országhatárok módosulásával a falu hivatalos neve is változott. Ma a Bačko Petrovo Selo a település hivatalos neve, de engedélyezett a helységnév táblákon és magyar szövegben a magyar változat – Péterréve – használata is.
Története
A 13. századig
A falut mint Tisza menti települést 1092. augusztus 25-én, Szent László király oklevelében említették először: ...Peterreus iuxta Tyza cum portu. Az oklevél a tihanyi apátság birtokai között sorolta fel.
A fentiekből kitűnik, hogy a falu története több, mint 900 évre nyúlik vissza. A régészeti ásatások és a feltárt leletek tanúsága szerint azonban már ennél jóval korábban, Kr.e. 3000-4000 évvel is éltek itt különböző népcsoportok. Az 1960-as évek végén, 70-es évek elején a Csík-patak partján, a falu délnyugati szélén végzett ásatások kő és bronzkori veremlakásokat, tárolóvermeket, agyagedényeket, pala és kőszerszámokat hoztak a felszínre. A későbbi korok feltárásai során Péterréve területén szarmata (valószínűleg a szarmaták Duna-Tisza közén élő törzse, a Jazigok hagyták hátra) edényeket és fegyvereket találtak, melyeket az óbecsei múzeumban őriznek. A községtől nyugatra, egy régi nagy kunhalom van, melynek Magyarország II. Katonai Felvétele alapján ,,Pocskay halom'' volt a neve. A Tisza mellett még hat ilyen halom található, nagy részük azonban a tagosítás során eltűnt.
A XIII. közepén IV. Béla király uralkodásának idején a Magyarországon végigsöprő tatárjárás ezen a vidéken is megtette pusztító hatását, a lakossága elpusztult. 1247-ben IV. Béla Pongrácz grófnak birtokait bejáratva, említi az oklevél Zentarévét és Zanathot a Tisza mellett, s egy Halász nevű falut, a mely ott van, a hol a Harangod folyó (az Aranka folyó régi magyar neve) a Morotvába szakad, a mely Péterrév felől jön. Ezek azonban, valószínű, hogy tiszántúli helyek s így az említett ,,Péterrév'' is a torontáli oldalon, a mai Csóka-Szanád-Törökkanizsa környékén lehetett.
A 14.–15. század
1412-ben Brankovics György Péterrévét Perlekkel és Asszonyfalvával együtt megkapta, majd 1422-ben rokonának, Birinyi Pálnak adományozta. 1440-ben pedig szintén Brankovics György elzálogosította itteni birtokát Geszti Mihály fiának, Lászlónak.
A 16. század
Az 1522. évi csongrádmegyei tizedjegyzékben, a hová akkor a Tisza vidéke is tartozott, fel van sorolva Péterréve is. Péterrévében a dézsmabúza Kustár Tamás szérűjében volt összehordva. Péterrévét ezen a néven többé nem találjuk, mert a török defterek a szegedi nahijében már Petrovoszelót, másként Petrovczét sorolnak fel 1590-ben 9 adózó házzal. A kalocsai érseki urbárium adatai közt a falu 1543-ban Petrovoszelló néven szerepelt. Ebben az időben költözhetett ide egy Petar Tašin nevű halász, akit a helybeli szerbek a falu névadójának tartanak (bár a korábbi századokban a Péterréve helységnév szerepelt az írott forrásokban). A pusztító török hódítás előtt az Alföld többi vidékéhez hasonlóan, itt is a mainál jóval több falu állt, Péterréve környékén 7 kisebb ilyen létezett, ezek: Arácsa, Erdőköz, Fábiánfalva, Gyimesfalva, Halászitelek, Kétfülű (később Kétvilla, Kétvillova), Vizes, melyek teljesen elnéptelenedtek, pusztákká váltak, és egy kivételével, még az egykori helyüket sem ismerjük. Egyedül Kétfülű maradt fenn, helyén ma Kavilló áll.
A 17. század
1665-ben Szelepcsényi György kalocsai érsek az érsekség régibb birtokait összeírván, Petrovoszelót is felsorolja. Az 1690-es török határmappán a Tisza mellett, Mohol alatt, egy Stari (régi) Petrovoselo nevű hely s ez alatt Petrovoselo falu van feltüntetve egy templommal. Így tüntetik fel Ó- és Újpetrovoszelónak helyét Homannak 1720. és Liedlnek 1740. évi térképei is.
1698-ban jelentć pátriárka által vezetett bevándorlók közül többen ezen a vidéken találtak új otthont.
Az 1699-es ős számú szerb menekült érkezik. A szerb lakosság szervezett betelepítése már 1690-ben megkezdődött, amikor a III. Arsenije Čarnojevikarlócai béke után Magyarország a Temesköz kivételével felszabadult a több mint másfél évszázados török uralom alól. Ezután jelentős változásokra kerül sor a Tisza mellékén is.
A 18. század
I. Lipót császár az ország határainak megerősítése céljából 1702-ben létrehozta a Tiszai határőrezredet. A betelepült, katonáskodó szerbeknek kiváltságot biztosított szolgálataikért. A Temesköz 1718-as visszafoglalása után a Tiszai és Békési határőrezredek feleslegessé váltak, ami feszültségekhez vezetett a kiváltságolt határőrök és a magyar jobbágyság között. Békésben parasztháború tört ki, míg az Alsó-Tisza vidékéről elköltözött a szerb lakosság. 1717-ben a katonaság ökröket legeltetett Petrovoszelón. 1740 körül Bács vármegyének panaszából tudjuk, hogy Petrovoszeló katonai helynek három pusztája van: Obornyácsa, Szvianicsa és Vizes. 50 katonát tartozik kiállítani, pedig 200 adóképes egyén lakik itt. 1751-ben Mária Terézia rendeletével a Tisza menti helységek Bács vármegyéhez kerültek, és Tisza korona–terület néven külön közigazgatási egységet alkottak. Ehhez a területhez tartozott Péterréve is. 1767-ben 22 magyar család is lakott itt, az 1777. évi összeíráskor pedig 194 gazdát, 10 házas és 5 házatlan zsellért találtak itt. 1789-ben panaszolják a petrovoszelói magyarok, hogy bár a szerbektől külön földeket kaptak, de azért nyolcz évi itt tartózkodásuk óta sokat kellett elszenvedniök tőlük. 
A rendelkezésre álló források szerint az 1700-as évek közepétől néhány évtized alatt újra benépesült a Tisza melléke. Az ide költözők nagy része azonban tovább települő volt. Ezek a családok a török hódoltság idején többször vándoroltak vagy menekültek egyik helyről a másikra. Éppen ezért néprajzi szempontból nem képeznek egységes csoportot, a különböző tájak szokásai és hagyományai keverednek egymással.
Péterréve iparosainak számáról 1771-ből van az első adat, mely szerint a kerületben működő 201 iparosból mindössze 26 céhbeli mester volt négy településen (Kanizsán, Zentán, Péterrévén és Szenttamáson).
Az 1770-es években, amikor a szerb lakosság tömegesen vándorolt el a sajkás kerületekbe és a Bánsági (Illír-, Német-, és Oláhbánsági ezredek) határőrvidékre, helyére magyar lakosság települt;
Bodor Antal szerint a Jászságból, Heves, Hont és Nógrád megyéből. Az itt lakó katolikus magyarok számára csak 1772-ben építették fel a nádtetős, vert falú templomot. Az iskola 1774-ben, a lelkészlak 1777-ben készült el, a pravoszláv templommal egy időben. A katolikus hívek a gyenge, vert falú templom helyére 1805-ben építették fel a ma is meglevő, tartósabb anyagból készült Mindenszentek-templomot. 1854-ben a tűzvész, mely a községnek harmadrészét elpusztította, a templomot is megrongálta, de nemsokára renoválták. A görögkeleti vallású híveknek szintén felépült a templomuk. A faluban az 1940-es évekig zsinagóga is állt. A községtől nyugatra, az úgynevezett belföldeken egy régi nagy halom van, a Tisza mellett pedig még hat ilyen halom található.
A 19. század
1805-ben Petrovoszelóhoz tartozó puszták voltak Vizes, Zednicza s Obornyácza. 1848-ban a koronai kerület megszűnt és Petrovoszeló a vármegyébe került, 1870-ben pedig megváltotta magát a földesúri terhek alól.A század utolsó negyedében megindult a falu fejlődése. A lakosság nagy része a község 20.150 holdnyi határában állattenyésztéssel és földműveléssel foglakozott, de mind nagyobb szerepe lett az itt lakók életében a kereskedelemnek, amely szorosan kapcsolódott a tiszai hajózáshoz.
Az első céhek 1815-ben alakultak. 1886-ban megkezdi működését az Iparos Egyesület, majd 1895-ben az olvasókör, melynek hagyományait a helyi népkönyvtár folytatja. Ekkor már a falu bankintézettel, postával és távíróval, szikvízgyárral, téglagyárral rendelkezett, a helyi zsidóság több kisebb gyárat tartott fent.
1889-ben megépült a falut átszelő vasútvonal, a századfordulóra pedig a falu számos, településképet meghatározó épülete, köztük 1891-ben a zárda. A zárda épülete hadikórházként is működött: a nővérek 143 sebesültet fogadtak be és ápoltak itt.
Az 1900. évi népszámláláskor Péterréven 9504 lélek volt, 1862 házban. Anyanyelv szerint 7463 magyar, 47 német, 3 horvát, 1972 szerb, 28 egyéb. Vallás szerint 7036 róm. kath., 4 gör. kath., 1949 gör. kel., 16 ág. ev., 20 ref., 396 izr., 92 egyéb.
A II. világháború
A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság 3 embert talált bűnösnek az 1941-es eseményekkel kapcsolatban, valamint további 5-öt, az 1942-es események miatt annak ellenére, hogy nincs adat sem a bevonulás körül sem pedig az 1942-es megtorlással kapcsolatban számottevő péterrévei bűnökről a magyarok részéről.
A Vörös Hadsereg 1944. október 8-án érte el Péterrévét és két nappal később megalakult a helyi Ideiglenes Népfelszabadító Bizottság. Október 13-án albizottság alakult a háborús bűnök és károk kivizsgálására.1944. október 17-én bevezették a katonai közigazgatást, így megkezdődhetett Péterrévén is a megtorlás. Két nyilvános kivégzés volt, sokan munkatáborba kerültek. Ezt követte 1945-ben a magyarok többségének vagyonelkobzása.
1954-ben partszakadás következtében a Tisza parton sok ember holtteste került elő, akiket tarkón lőttek. A hozzátarozók többet felismertek, de a rendőrség szétzavarta a népet, majd az éjszaka folyamán a cigányokkal elásatta a tetemeket.
A péterrévei áldozatok száma Mészáros szertint 360 fő körül lehet, Cseres könyvében egy pap adatgyűjtése alapján ez 600 körüli.
Péterréve ma
A XX.század kilencvenes éveinek elején Péterrévét a Vajdaság legnagyobb falvaként emlegették, azonban az 1990-es a lakosság száma folyamatosan csökkent. Napjainkban a faluban a régi gyárak közül csak a téglagyár működik, és néhány magánkézben lévő vállalkozás.
A lakosság etnikai összetétele kisebb–nagyobb mértékben többször módosult, emellett a XIX.század második felére kialakult jelentős magyar többséget megőrizte, még ha arányaiban az utóbbi évtizedekben a magyarság rovására változott is.
Vallás
A Mindenszentek római katolikus templom
A templom 1805-ben épült, s mai is áll. Alapterülete 22x7 öl (41,25 x 14,25 m), magassága 10,5 m. Feltehetően 1805. szept. 21-én, Kováts János esperes vizitációja során lett felszentelve, de erre utaló pontos adatokat eddig nem sikerült feltárni.
1854-ben hatalmas tűzvész pusztított a faluban, melyben a templom is leégett. Nagy áldozatok és a hívek odaadó munkája árán sikerült újjáépíteni.
A torony eredetileg csak 4 öl magasságúra épült s négy harang volt benne. Mostani magassága az 1940-es évek elején felállított új toronysisakkal és kereszttel együtt 41m, s három harangja van.
A templom homlokzatát 1937/1938-ban felújították, 1941/1942-ben pedig elkészül a belső festés. A barokk mennyezetfreskókon Szent Imre herceg, a magyarok Nagyasszonya, Szent István megkoronázása és Szent László képe volt látható.
A Szent Imre római katolikus kápolna
Az elmúlt század harmincas éveiben a lakosság létszámának gyarapodása folytán kicsinek bizonyult a meglévő templom. Így a múlt század 40-es éveiben a vasútállomás közelében két lakóház összekapcsolásával egy kápolnát létesítettek, melyet Szent Imre hercegről neveztek el. Kezdetben vikáriaként, később, Holló András plébános idehelyezése után önálló plébániaként működött.
Az 1980-as évek derekán az eredeti épületet lebontották, s helyén új, korszerű kápolnát emeltek.
Háromalakos oltárképét Skrabány Viktor óbecsei festőművész festette. A közel 2,5 m magas képen a templom névadója, Imre herceg látható édesapja, Szent István király és Gellért püspök társaságában. A keresztút fafaragásos stációi Kalocsán készültek.
A Szent Miklós pravoszláv templom
A falu legmagasabb pontján áll a Mária Terézia uralkodása idején, 1777–1780 közt épült bizánci stílusú pravoszláv templom. Védőszentje Szent Miklós, templombúcsúja minden év május 9-én (a Gergely-naptár szerint május 22-én) van. A templomépület 35 m hosszú, 13 m széles, a torony 35 m magas. A templom ikonosztázát 1792–1793-ban a kor ismert festője Teodor Ilić Češljar festette. Munkáját nem tudta befejezni, Péterrévén érte a halál 1793-ban. Az ikonosztáz 57 kisebb-nagyobb ikonból áll. Ezek egy részét maga Češljar festette. Az eredeti képek sok helyen sérültek, restaurálás után olykor csak töredékekben maradtak fenn.
A Szentkút
Péterréve határában, a topolyai út mentén, nem messze a Csík folyócska kiszélesedett részétől áll egy rendezett, parkosított terület. A fákkal, bokrokkal szegélyezett bejárat a Szentkúthoz vezet, melynek vizétől testi bajaikra gyógyulást. A Szentkút gyógyító hatásáról régóta beszélnek. Írott feljegyzések a XIX. század végéről maradtak fenn, de igazi kegyhellyé csak a XX. század hetvenes éveiben vált. Ekkor épült fel a helyi hívek munkájával és adakozásából a Mária mennybemeneteléről elnevezett kápolna, majd a 80-as évek során a mintegy 6 hektár területen elterülő kolostor és a hozzá tartozó gazdasági épületek.
Oktatás
A Kiszárda
A Kiszárda épülete a XX. század első évtizedében épült, gyönyörű kupolás épület. Homlokzatát a monarchia korának jellegzetes anyagával, sárga színű, igen kemény Klinker-téglával burkolták. Kovácsoltvas kerítése, enyhén ívelt ablakai, sarokra nyíló, lépcsős bejárata kisebb kastélyra emlékeztet. Négy tanterem és lakás volt benne. Megépítésekor igen korszerű, világos, egészséges épület volt. Kezdetben csak leányiskolaként működött. Ma a helyi iskola és a becsei iskoláskor előtti intézmény közös tulajdonát képezi. 1978. óta üresen áll. Egyik szárnyát úgy-ahogy felújították. Ebben egy óvodai csoport működik, míg az épület többi részét kikezdte az enyészet.
A Nagyzárda
Az 1891-ben felépült Nagyzárda ma is működő iskolaépület. Többszöri jelentős felújítás után ma 16 tanteremmel és tornateremmel rendelkező, viszonylag jól felszerelt, a mai követelményeknek megfelelő iskolának számít, ahova a helyi alsó tagozatos tanulók járnak.
A főbejárattól kissé északabbra a tetőtérből egy ívelt fülke emelkedik ki, amelyben a gyermekét ölében tartó Mária szobra áll. A kommunizmus időszakában igen gyakran le akarták bontatni. Egy 1985-ben végzett nagy felújítást is csak úgy tudott sértetlenül megúszni, hogy a helybeli érintettek és a felújítást irányító építésvezető az állványzat labilitására hivatkozva folyton halogatták a bontás megkezdését, majd a legmagasabban fekvő falrészek festése után azonnal visszabontották az állványokat.
1920-ban valamennyi, korábban elsősorban felekezeti irányítás alá tartozó iskola állami hatáskör alá került. Ily módon az egyházak formálisan kivonultak ugyan az iskolák irányításából, ám továbbra is igyekeztek megőrizni befolyásukat. Míg az egyházi irányítású iskolák igazgatói feladatait a mindenkori plébános látta el, az államosítást követően képesített tanügyi munkások kerültek az igazgatói székbe.
1955-ben az óbecsei járási népbizottság döntése értelmében a községben működő iskolák mindegyike valamelyik helyi kommunista harcos nevét vette fel. Így Péterréve iskolája a falu szülöttéről, Samu Mihályról kapta a nevét, amelyet az egyik becsei iskolával együtt mai napig visel.
1985-ben egy nagyszabású iskolafelújító akció keretében teljesen felújították a Nagyzárda épületét. Vízvezetéket, központi fűtést kapott, kicserélték a nyílászárókat, felújították a homlokzatot. 1994-től napjainkig évente történnek jelentős beruházások. Új vizesgóc épült, lecserélték a százéves deszkapadlókat, felújították a lépcsőházat, kétszer átfestették a belső tereket, egyszer a homlokzatot, felújították a tetőzetet, s lecserélték az elöregedett bútorzat és berendezés jelentős részét, folyamatosan vásárolnak tanfelszerelést.
Egyébb oktatási intézmények
A két háború közötti időszakban Péterrévén 8 belterületi és két tanyasi iskolaépületben folyt a tanítás. Az 1855-ben felépült Kisiskolában három tanterem és egy tanítói lakás volt. Két váltásban 6 tagozat számára volt itt hely. A XX. század hetvenes éveinek végén árverés útján került magántulajdonba majd lebontásra. Helyén lakóházak épültek. Az 1858-ban épült központi iskolát a második világháború után lebontották. Helyén alakították ki a központi parkot, és emlékművet állítottak.
Ma is áll a pravoszláv templom melletti két szerb iskola épülete. Mindkettőben 1978-ig volt tanítás szerb és magyar nyelven összesen hat tagozat számára. Ezenkívül mindkét épületben két-két tanítói lakás is volt. Egyiket lakóházzá alakították át, s tulajdonosa megvásárolta. A másik igen leromlott állapotban használaton kívül áll. 1995-ben a péterrévei Pravoszláv Hitközség visszavásárolta, de máig nem sikerült neki igazi rendeltetést adni, sem pedig felújítani. Az épületben lévő két tanítói lakásban azonban még mindig laknak.
A főutcán lévő harmadik, valaha igen szép, villaszerű iskolaépület tulajdonosa és használója a Becsei Népkönyvtár péterrévei fiókja. 1978-ig jártak ide első és második osztályos diákok. Két tanteremben 4 tagozat fért el. Tanítói lakásában ma is egy nyugalmazott tanítónő lakik. 1996-ban került át elbirtoklás útján a könyvtár tulajdonába.
Az ún. Kelemen-iskola épülete többszöri felújítást követően ma jól felszerelt óvoda. Két iskoláskor előtti csoportnak ad helyet délelőtti váltásban. Tanítói lakásának helyiségeiben az óvoda konyhája van.
A tanyán élő diákok számára a század elején felépült és a 60-as évekig működött két tanyasi iskola is.
Az ötvenes évek legvégén megépült a Makádi-telepen lévő iskola, ahova elsős és másodikos tanulók jártak. 1978-ban a polgárok összefogásából (helyi járulékból) megépült az új, korszerű iskola, ugyanakkor a központon kívüli ún. „kültelki” iskolákban megszűnt a tanítás.
A faluról készült képeket IDE KATTINTVA tekinthetik meg.
forrás: -Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - Bács-Bodrog vármegye
-Wikipédia
-vajdasag.rs
-A visszatért Délvidék
A falunk térképe
2012-11-05 22:10:44
<img src="/img/paginator/back.png" alt="" /><img src="/img/paginator/forward.png" alt="" />
